Ennyire szerencsétlen is csak én lehetek

Valahogy úgy fogalmaznám meg pár szóban, hogy szerencsétlenségben a szerencse. Hogy miért írom ezt? Elmesélem, a sztorimat, az elejétől, a végéig.

Nagy álmom vált valóra, amikor megszereztem, a motoros jogosítványt. Persze nem a kis motorra gondolok, amit a B kategóriás jogosítvánnyal lehet vezetni, hanem a rendes nagyra. Anyám persze mindig mondogatta, minek neked az fiam, jó neked az autó is, hiszen az is elvisz mindenhová, és négy keréken, csak biztonságosabb, mint kettőn. Hogyan is magyarázhattam volna meg az aggódó anyámnak, hogy nekem pont az a lényeg, hogy két keréken menjek, és ne pedig négyen. A többit el sem árulom, a száguldást, a sebesség érzését, ami azért teljesen más érzés, mint egy bezárt kocsiban, és a szabadság. Ha ezeket elmondtam volna neki, azt hiszem, ott a helyszínen rosszul lett volna, és szívinfarktust kap.

Miután meg lett a B kategóriás jogosítványom, természetesen egy autót vásároltam, nem pedig egy motort, gondoltam, majd lassan adagolom be, hogy mit is szeretnék. Elé hamar sikerült a jogsit letennem, mert 19 éves voltam, amikor a kezemben foghattam. Az autót, ami akkor nem nagy volt, a ballagásra kapott pénzemből, és a nyári keresetemből vásároltam magamnak. A következő lépés, a robogó volt. Ami persze anyámnak már aggasztó volt, de mondogattam neki, hogy ez kicsi, csak ennyivel, meg annyival lehet vele menni, és ne aggódjon, mert ez úgy is lassú, és csak a faluban fogom majd használni. A robogót, az egyik haveromtól kaptam, neki nem kellett, mondta, használjam nyugodtan, legalább nem megy tönkre ott állásában, neki úgy is volt másik kettő, egy nagyobb testű robogó, és egy gyorsaságija. Na az az igazi motor, én is arra vágytam, de csak szép lassan.

Azért ha valaki motort szeretne vásárolni, az nagyon jól tudja, hogy nem olcsó hobbynak mondhatnám. Ha igazán jó motort szeretnénk, annak ára is van. A motoros felszerelések sem a legolcsóbbak, és több dologra is szükség van. Kell egy megfelel bukósisak, motoros ruha, főleg, ha egy gyorsasági motort szeretnénk, amivel ha véletlen esünk, akkor az életünket is megvédheti, a csizma, és még sorolhatnám. Természetesen, a skála elég széles, érdemes a minőségre törekedni, és nem a legolcsóbbat megvásárolni.

Érdemes az akciókat keresni, ha nem sürgős, mert sokat lehet spórolni. Emlékszem, a bukósisakokat ezen az az internetes oldalon nézegettem, és végül itt is vásároltam meg. A kínálat elég széles, és nagyon segítőkészek voltak.

christiana-163096_1280 Talán a jogosítványom megszerzése után, kettő évvel vásároltam meg a nagy motoromat. Gyönyörű kék fehér, nagy motor, azonnal beleszerettem, amikor a képen megláttam. Ezt is az interneten találtam, de tőlünk 60 kilométerre, azért annyira nem is mondhatnám, hogy messze. Persze senki nem ért rá, hogy elvigyen megnézni a motort, így fogtam magamat, és felültem a vonatra, hogy elmegyek, nem várok senkire. Otthon magamhoz vettem a bukósisakomat, hiszen úgy terveztem, hogy én már motorral jövök haza. A találkozót is lebeszéltem, rendes volt a sárc, akié a motor volt, mert mondta, hogy nem messze lakik az állomástól, és leszalad értem kocsival. Annyira izgatott voltam, hogy alig bírtam megülni a seggemen a vonaton.

Mikor a következő megálló már mi voltunk, gyorsan felpattantam, és indultam, hogy leszállok. Teljesen természetesen, mintha semmi csomagom nem lenne. Észre sem vettem, hogy sisak nélkül szálltam le, amit felszálláskor, a felettem lévő csomag pakolóra tettem, hogy ne legyen útban, jó helyen van ott. Azzal a lendülettel fent is hagytam.

Persze, ezt tudomásul sem véve, leszálltam, és vártam az eladót. Elég egyszerűen megtaláltuk egymást, miután olyan sok leszálló nem volt, azon az állomáson, ahol én fejeztem be az utamat.

Az úton pár szót beszélgettünk a motorról, de tényleg nagyon közel volt, így a saját szememmel meg tudtam nézni, hogy milyen. Nem csaltak a megérzéseim, azonnal beleszerettem a motorba. Meg is egyeztünk, papírokat mindent megírtunk, amit kellett, éppen indultam volna, jó két órás tartózkodás után, amikor hiányérzetem támadt. Eszembe jutott, hogy nálam volt egy bukósisak is. kérdeztem a sráctól, hogy nem e hagytam a kocsijában véletlenül, de ő mondta, hogy leszálláskor sem volt már nálam sisak. Akkor esett le, hogy én olyan simán leszálltam a vonatról, de a bukót fent hagytam a vonaton. Na, ilyen lehet az én formám, gondoltam is magamban. Vásárolok egy motort, de a sisakot meg elhagyom. most hogy megyek haza? Sisak nélkül mégsem mehetek.

Az eladó, Géza, nagyon jó fej volt. miután látta a szerencsétlenségemet, mondta, hogy ajándékba oda adja a motor mellé a sisakot is. Igazán jó fej volt, én pedig hálás voltam érte, hogy megoldotta a problémámat, és végre útra kelhettem az új szerzeményemmel hazafelé.

A motort az óta is használom, nem is vettem másikat. Ez mindenhová elvisz, és nagyon hálás motor.

 

 

Ennyire szerencsétlen is csak én lehetek bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Filed under Uncategorized