Szappan a vonaton

Az egyik haveromnak a barátnője igazi tisztaság mániás. Folyton takarít, mos, felmos, mindent csinál, amit csak lehet. Plusz bármihez hozzáér, mossa a kezét egyből. Méghozzá nem akármivel, csak és kizárólag kézműves, natúr szappannal. Ez a kedvence, elmondása szerint érzékeny a bőre, ezért nem mindegy számára, hogy mit használ. Úgyhogy amikor születésnapja van, mindig tudjuk, hol rendeljünk neki a kedvencéből,  és így abban a tudatban választunk számára ajándékot mindig, hogy tudjuk, nem lőhetünk mellé, mert ezekben vannak olyan természetes zsírsavak, vitaminok meg antioxidánsok, amik segítik, hogy a bőre ne száradjon ki. Ilyenkor az igazi kérdés csak az, hogy milyen illatban vegyünk neki: menta vagy levendula, esetleg mézes?

Azt mesélte a haverom, hogy amikor legutóbb utaztak valahová, nem is emlékszem pontosan merre vagy miért, talán a lány szüleihez utaztak le vidékre, a vonatra is magával vitte az egyik levendulás natúr szappant, mert a vonatok mosdói enyhén szólva is hagynak némi kívánnivalót maguk után. Ilyen körülmények között pedig a lánynak nem kellett tartania az olcsó minőségű kézmosóktól, mert rendre nincs szappan egyáltalán a vonatokon. Ő meg amilyen kényes, akkor is vitte volna a kézműves szereit, hiszen ha teszem azt, a szerelvényeken a legdrágább bolti márka lenne, ő akkor sem használná. De hát erről kár is szót ejteni. A vonatokon csak szerencsésebb, szebb napokon találkozunk ilyen „luxuscikkekkel.”

Szóval az történt, hogy vitte magával, hűen kedvenc termékéhez, és így indultak útnak. Kis idő után ki is kellett mennie a mosdóba. Visszaért, és olvasott tovább a barátom mellett. Így telt-múlt az idő, már az útnak a jelentős részét meg is tették, amikor azt vette észre a lány, hogy ahogy visszajött a velük szemben ülő nő a mosdóból, feltűnően szagolgatta a kézfejét. Akkor jutott eszébe, hogy kint felejtette a szappant a vonat mosdójában, amit az összes vendég szépen, kellemesen kipróbált, ahányan csak kimentek.

Akkor, mesélte a haverom, a lány nem volt valami boldog, mert ugye kifejezetten azért vitte magával, hogy a sok-sok ember által megfogdosott kilincsek és a mosdó után normálisan letisztíthassa a kezét.

A haverom ezt azóta úgy meséli, mint a tanulsága annak, hogy a túlzott tisztaságmániának is megvan a maga hátránya, mert a lány ezután már nem ment ki a mosdóba a maradék út során, mert tudta, hogy a legjobb szappanát is legalább tízen kipróbálták közben. Igaz, ezt csak azért mondta, mert ő meg hírhedten nem törődik a tisztasággal, mindig koszfészekben élt, és örült, hogy szívathatta a barátnőjét. Mindenesetre jó tudni, hogy legalább véletlenségből, a jó szándék teljes hiánya mellett is belefuthatunk egy-egy szappanba majd vonatútjaink során. Pláne akkor lesz nagyon jó, ha tényleg natúr szappan lesz.